Petőfi Sándor Alföld - Petőfi Sándor: Az Alföld (Elemzés) - Verselemzes.Hu
Ott tenyészik a bús árvalányhaj S kék virága a szamárkenyérnek; Hús tövéhez déli nap hevében Megpihenni tarka gyíkok térnek.. Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop, Egy-egy város templomának tornya. – Szép vagy alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt borúljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sir is fölöttem. Pest, 1844. július Petőfi gyönyörű költeménye – a szó szorosabb értelmében – nem is "tájleírás". Nem a közvetlen szemlélet ad alkalmat a vers megírására (Pesten keletkezett), hanem a szülőföld iránti szeretetének egy alkalmi felébredése. Nem egy helyről, egy pontról tekint szét a tájon, hanem emlékképeit idézi fel. (Az alföld szó kétféle (kis- és nagybetűs) írásmódja a földrajzi fogalmat és a tájegység nevét különbözteti meg. Kétféle tájtípust állít egymással szembe a költő a vers indításában (1—2. strófa): a zordon hegyvidéket és az alföldi rónaságot. Csak futólag, elutasítva villantja fel a Kárpátok képét, s rögtön rátér az ő világának, szülőföldjének, otthonának a rajzára.
Költői képek
Idejárnak szomszéd nádasokból A vadlúdak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben. A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda; Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra. A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés homokban; Odafészkel a visító vércse, Gyermekektől nem háborgatottan. Ott tenyészik a bús árvalyányhaj S kék virága a szamárkenyérnek; Hűs tövéhez déli nap hevében Megpihenni tarka gyíkok térnek. Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop, Egy-egy város templomának tornya. – Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt borúljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sir is fölöttem. Petőfi tájköltészetének egyik legismertebb darabja szülőföldjét, az Alföldet bemutató költeménye, amely 1844. október 5-én jelent meg a Honderű című lapban. Műfaja tájleíró költemény. Ez a műfaj nemcsak természetábrázolást jelent, mivel a költő rendszerint kifejezi az adott tájhoz való viszonyát is, a saját életérzését, hangulatát, vagy időnként a politikai nézeteit.
Számára a róna az ideális táj. A vers fő motívumai a címben is megjelölt alföldi táj, különösen a Duna-Tisza köze, valamint a Kárpátok, amellyel ellentétbe állítja Petőfi a rónát. Fontos még a sas motívuma is. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
Mr2 petőfi rádió online
Az elemzés vázlata: Bevezetés A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan) A romantikus tájeszmény vs Petőfi tájideálja A Petőfi előtti alföldábrázolás irodalmunkban Petőfi alföld-ábrázolásának újdonságai Az alföld előzményei Petőfi lírájában A vers keletkezésének körülményei A vers műfaja, Petőfi tájleírásának jellemzői Az alföld költői eszközei, hangulata, verselése Az emlékezetműködést imitáló képalkotási módszer A vers szerkezete, az ún. "kameramozgatás" szerkesztési technika A látványelemek térbeli elrendezése A vers tartalmi tagolása Címértelmezés A vers értelmezése Az alföld mint programvers Ma már furcsának tűnhet, de Petőfi előtt az alföldi táj nem volt költői téma, minthogy a romantika korában vagyunk, és a síkság nem számított romantikus helyszínnek. A romantika a vadregényes, zord tájakat, a hegyes-völgyes vidékeket kedvelte. Igaz, volt egy-két költő, aki leírta az alföld szépségeit, de nem azzal a szeretettel és líraisággal, mint Petőfi.
Belátható terület ez, melyet a szellőben ringatózó, smaragd színű búzavetés zár körül, "koszorúz". Azon túl is van valami, a nádasok (7. Ezeknek létéről a vadludak ide- és visszarepüléséből alkothatunk fogalmat. Tovább tágul – ismét – a látókör. "A tanyákon túl a puszta mélyén" egy öreg, düledező ("dőlt kéményü") csárda áll: szomjas betyárok pihenőhelye (8. Két versszakon keresztül (9—10. ) a látókör, a szemlélet összehúzásának, majd egy ponttá zsugorodásának lehetünk megfigyelői. A királydinnyés homokban sárguló nyárfaerdőre, a vércse fészkére, az árvalányhajra, a szamárkenyérre siklik a tekintet, majd megpihen egy parányi részletnél: a szamárkenyér tövénél tarka gyíkok hűsölnek. Az emberi világtól való távoli messzeség képzetét idézik fel ezek a képek. Ezután szinte váratlanul tágul ki a horizont, a legvégtelenebb messzeségbe lendül a szemlélő figyelem. A látóhatár szélén, "hol az ég a földet éri", gyümölcsfák orma kéklik, s mögöttük, a homályba vesző ég alján néhány nagyon távoli templomtorony körvonalai sejlenek fel (11.
- Szeptember 11.
- Petofi sandor az alfoeld youtube
- Szilveszteri tüzijáték és petárda tiltása - Peticiok.com
- 24 Oras Beteg Apolas Eladó. Olcsó árak, új és használt. - Aprohirdetesingyen.hu
- Petőfi sándor az alföld remix
- Kulcsár sándor christmas tree
Petőfi Sándor: Az alföld (elemzés) - Irodalmi Blog
A cs�rd�n�l t�rpe ny�rfaerd� S�rgul a kir�lydinny�s homokban; Odaf�szkel a vis�t� v�rcse, Gyermekekt�l nem h�borgatottan. Ott teny�szik a b�s �rvaly�nyhaj S k�k vir�ga a szam�rkeny�rnek; H�s t�v�hez d�li nap hev�ben Megpihenni tarka gy�kok t�rnek. Messze, hol az �g a f�ldet �ri, A hom�lyb�l k�k gy�m�lcsf�k orma N�z, s megett�k, mint halv�ny k�doszlop, Egy-egy v�ros templom�nak tornya. � Sz�p vagy, alf�ld, legal�bb nekem sz�p! Itt ringatt�k b�lcs�m, itt sz�lettem. Itt bor�ljon r�m a szemf�d�l, itt Domborodj�k a sir is f�l�ttem. (Pest, 1844. j�lius. ) �letrajz P�lyak�p �rtelmez�sek Hat�st�rt�net Sz�veggy�jtem�ny Szakirodalom T�rl� Tan�ri k�zik�nyv 76. K�rp�toknak: eredetileg "Karpatoknak" �llt.
Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája, Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettős ága várja. Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza. Idejárnak szomszéd nádasokból A vadlúdak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben. A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda; Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra. A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés homokban; Odafészkel a visító vércse, Gyermekektől nem háborgatottan.
A költemény végső szakasza visszatér a szülőföld iránti vonzalomhoz, a meghitt, személyes vallomáshoz. A magyar Alföld nemcsak sajátos tájkülönlegesség, végtelen kiterjedésű tengersík vidék, hanem – a Szózat szövegére rájátszva – a költő bölcsője s majdan sírja is. Ezért is szép az Alföld, legalább neki szép. Leírás: ábrázolási eljárás, amellyel az író egy tárgyat, személyt, jelenséget, környezetet jellemez, mutat be legfőbb tulajdonságaik megjelenítésével. Elsősorban az epikai műfajok (pl. regény, novella) eljárása, de központi szerepe van a lírában is a leíró költészetben. Önálló műfajjá a tájleírás, a jellemkép (vagy zsánerkép) és a tárgyrajz lett. Tájleíró költemény: témája nem csupán az önmagában vett természet; a költő a tájba rendszerint belevetíti a maga életérzését, hangulatát, néha politikai nézeteit, tárgyával való érzelmi azonosulását (ezért tartozik a líra műnemébe). Szappanos Balázs: Petőfi Sándor: Az alföld, Black&White Kiadó, Nyíregyháza, 1999 (In:Fried István-Szappanos Balázs: Petőfi-versek elemzése).
Az Alföld legjellegzetesebb sajátosságának a végtelenséget, a korláttalanságot tartja. A szabad tágasságban lelt örömérzetét fejezi ki a pompás metafora: "börtönéből szabadúlt sas lelkem" (ti. a lelkem börtönből szabadult sas). A következő versszakok ennek a végtelenségnek érzetét, illúzióját kívánják felkelteni. Nagy távlatokat tár fel s húz ismét össze a költemény. Kezdetnek mindjárt a legtágabb horizontot nyitja ki. A felszabadult sas-lélek – gondolatban – felrepül a magasba, a felhők közelébe. Onnan "tekinti át" a Duna—Tisza közének roppant kiterjedését. A gulyák számának megsokszorozása is ezt a célt szolgálja (4. ). A következő szakasz (5. ) a látóhatáron túli dolgokról, jelenségekről ad hírt. Csak a széltől felénk hajtott erős hang benyomások sejtetik az alföldi világ beláthatatlan messzeségét. Csupán hallani lehet – látni már nem – a ménesek szilaj lovainak nyargalását, a paták ("körmök") dobogását, a csikósok kurjantását s az ostorok hangos pattogását. E "zúgó", "hangos" strófa után a tanyák csendes világa felé fordul, szűkül le a tekintet (6.
