Akik Maradtak Kritika
Károly egy begubózó, önmaga köré minduntalan falakat építő férfiként ábrázolja Aladárt, aki a felszín alatt szép lassan a maga módján mégiscsak megpróbál megnyílni és tovább lépni. Alakítása eszközmentes, de ez az eszközmentesség a javára válik és igazolttá lesz a film során (az utolsó jelenetek egyikében különösképp érdemes figyelni az arcjátékát). Az alig másfél órás játékidővel rendelkező film bár első ránézésre magán viseli azon jegyeket, amelyek a rosszmájúak szerint instant Oscar-esélyre és díjesőre jogosítják fel, ennél a helyzet szerencsére bonyolultabb. Vagy éppenhogy egyszerűbb? Az Akik maradtak ugyan 1948-ban játszódik és főszereplői szenvedik az elmúlt évek történéseit, valamint Rákosi-féle diktatórikus uralmat, ez csupán a közeget biztosítja egy olyan történethez, melyben veszteséget elszenvedett emberek próbálnak egymáshoz közeledni. Száraz történelemleckéről tehát szó sincs. Ahogy arról sincs szó, hogy egy minden ízében lélekölő filmet készített volna a rendező (amilyet mondjuk Nemes Jeles László készített a holokauszt borzalmairól, vagy amilyet Szász János szokott készíteni bármely témáról), sőt: ennek éppen az ellenkezője mondható el.
Online game
Az író-rendező páros valószínűsíthető személyes érintettsége átjön a vásznon. Ráismerek nagyszüleim, dédszüleim egykori világára a korszak szinte nyomasztóan pontos ábrázolásának köszönhetően. Ezért feltételezem, hogy az képes megjeleníteni a háború utáni korszakot ilyen hitelesen, akinek családjában "beégtek" hasonló a képek és történetek. Kis pénz, nagy történelem A kis költségvetésből is hiteles, már-már hollywoodi igényességű világépítés lassan magyar specialitás lesz a kosztümös filmek esetében. A minimális díszletek és helyszínek bravúros látványvilágot eredményeztek Topolánszky Tamás Yvan Curtiz című filmjében. Találékony a látványtervezés Borbás Dávid Buszsofőr című rövidfilmjében is, amelyben az ötvenes évek magyar valósága elevenedik meg. Topolánszky Tamás Yvan: "Az a jó, ha egy rendező nem rápaszírozza magát a filmjére, hanem hagyja a történetet kiteljesedni" A Casablanca rendezője, Michael Curtiz, vagyis Kertész Mihály a főszereplője annak a magyar filmnek, amely idén először lesz látható a hazai mozikban a Klasszikus Film Maratonon.
Márpedig az Akik maradtak nyilvánvalóan tévéfilmnek készült, még akkor is, ha – részben épp Oscar-diplomáciai okokból – moziforgalmazásba kerül; ami önmagában nem gond, hiszen, mint azt például a Szász–Köbli páros vagy Bergendy Péter munkái bizonyítják, a televíziós műfajban is remek dolgokat lehet letenni az asztalra. A kérdés csak az, nem túl bő-e a hollywoodi zakó egy csendes, lírai hangvételű tévés kamaradrámának – de ez nyilván külsődleges tényező, amelynek vajmi kevés köze van a film erényeihez vagy hibáihoz. Tóth Barnabás a huszadik századi magyar (és egyetemes) történelem egyik legtragikusabb periódusába helyezi történetét, anélkül azonban, hogy a történelmi tapasztalat túlságosan előtérbe tolakodna a személyes drámához képest. "Mindig az van, hogy megjelennek a szörnyű nácik, aztán később jön a vonat, a tábor (…) Engem nem ez érdekelt, hanem a »szép-emberi«, a gyógyítás, a traumafeldolgozás, az, hogy adjon valami pici vigasztalást vagy erőt azoknak, akik bármilyen traumán estek túl" – nyilatkozta nemrég a rendező, a végeredmény pedig bizonyítja, hogy nagyon is komolyan gondolta, amit mondott.
Akik maradtak, rendező: Tóth Barnabás, szereplők: Hajduk Károly, Szőke Abigél, Nagy Mari, magyar dráma, 83 perc, 2019. (12) "Intim trauma illegál" Tóth Barnabás filmje a kamaszlány és a középkorú férfi kapcsolatából száműzi a szexualitást és a testiséget, helyette a lelki és szellemi összehangolódásra fókuszál, melynek alapja a trauma, a veszteség. Ilyenkor nem bánom, hogy nincs gyerekem. Egy idősebb kórházi dolgozó mond valami hasonlót valahol a film közepén és bár sokan nem ezt fogják találni a film kulcsmondatának, lényegében a létezésünk okáról és miértjéről szól a történet. A születésünkbe nincs beleszólásunk, az mások döntése, mint ahogy életünk első évei sem arról szólnak, hogy mi mit akarunk. A múltszázadi Magyarországon olyan rendszerek váltogatták egymást, ahol különböző indokokkal hurcoltak el embereket, akik aztán vagy életben maradtak, vagy nem. Ebben a helyzetben valóban el lehet gondolkodni azon, mennyire önző dolog a gyerekvállalás. Nincs olyan család, akit a második világháború ne érintett volna, mindenkit ért valamilyen veszteség.
- Akik maradtak kritika online game
- Sims 4 letöltések ingyen
- Móricz Zsigmond: Barbárok elemzés I. - Irodalom kidolgozott érettségi tétel | Érettségi.com
- Könyv: Érettségi témakörök vázlata történelemből - középszinten (Boronkai Szabolcs)
- Akik maradtak kritika class
- Fáradtság és gombócérzés – a néma reflux tünete is lehet
- Akik maradtak kritika online
- Akik maradtak kritika na
- Akik maradtak kritika stone
- Ez az ördög ügyvédje blog du livre
Akik maradtak - kritika
Elveszett lelkek egymásra találnak Tóth Barnabás legújabb filmjében. Aladár (Hajduk Károly) nőgyógyász. Egyedül él. Olykor segít a helyi Izraelita Közösségnek élelemmel, apró csecsebecsékkel. Meg egyáltalán: a jelenlétével. A nyitó képsorok alapján tudjuk csupán, hogy valakit, illetve valakiket elveszített. De róluk nem beszélünk. Ellenben Klári (Szőke Abigél) a tizenéves, éppen serdülőkorba lépő fiatal lány, aki nagynénjével él együtt, meg van győződve arról, hogy szülei egyszer még visszatérnek hozzá. Egyikük nem beszél, a másikuk tagadja a fájdalmas igazságot: hogy egyedül maradtak. Kettejük kapcsolatát meséli el a film. Tóth Barnabás (aki a Rózsaszín sajt című nagyjátékfilmet, valamint a méltán elhíresült Újratervezés, illetve a Susotázs című rövidfilmeket forgatta) legújabb filmjének mostanra már híre ment szerte a világon filmrajongói, valamint filmszakértői körökben. Hivatalossá vált, hogy Oscarra lesz nevezve, elismerő kritikákat kapott a Telluride Filmfesztiválon és úgy egyáltalán: közbeszéd tárgyává válik lassan az Akik maradtak.
Eközben Aladár és Klára összeölelkezve a legrosszabbra készülnek. Ez nem csak rendezői, de forgatókönyvírói bravúr is. Az ÁVH feltűnése szerencsére véletlenül sem központi, inkább korfestő elem, akárcsak Rákosi Mátyás képe az iskolaigazgató falán. A fenyegető hangokat és díszleteket már számos filmből ismerjük, nem szükséges hangsúlyozni őket. Jelzésszerű jelenlétük elegendő, nem ülik meg a cselekményt, amely viszont pátoszmentesen pendít meg bonyolult érzelmi húrokat. Tóth Barnabás rendező / Fotó: Horváth Péter Gyula Nézőként azt tapasztaljuk, hogy nem azok a dolgok történnek meg a filmben, amelyekre beidegződéseinknél fogva számíthatnánk. A közhelyektől az alkotók jó ízléssel és arányérzékkel távol maradnak. Terápia Bár Tóth Barnabás mozija elszomoríthat, mégis felemelő, felszabadító élmény. Meggyőz, hogy a tragédiák után is van esélyünk újrakezdeni. Ehhez pedig elég lehet akár egy érintés is. Amennyiben a kortárs filmkészítők folytathatják közelmúltunk és történelmünk őszinte közelítésű feldolgozását, akkor az Akik maradtak új fejezetet nyithat a magyar mozitörténetben.
Eközben az ország egy új korszakba lép, a túlélőkre újabb megpróbáltatások várnak, az éjszaka csendjét ismerős zajok törik meg: fékcsikorgás a ház előtt, lábdobogás a lépcsőn, dörömbölés az ajtón, majd kiabálás, jajveszékelés. Napközben sem mindegy, kinek mit mond az ember, a "bűnös kapcsolat" egyébként is ellenkezik a szocialista erkölccsel. Látványos díszletek és jelmezek helyett finom utalásokat kapunk a korszakot illetően, a hangsúly a két főszereplő játékán van, melyet nagy nevek gyakran egyetlen szó nélküli, vagy csak pár szavas megjelenése egészít ki. A gyászban, veszteségben való osztozás olykor egészen különleges találkozásokat produkál és olyan embereket sodor az élet egymás mellé, akik normális körülmények között – az udvariassági formulákat és a felszínes beszélgetéseket leszámítva – nem kerülnének közelebb egymáshoz. Jelen esetben azonban szó sincs normális körülményekről, ezek az évtizedek nem arról szóltak. A múltbeli események feldolgozását, lezárását nagyban megnehezítette, hogy a rákövetkező korszak ugyanúgy semmibe vette az emberek érzéseit és gondolatait, miközben jelen akart lenni a magánélet minden percében.