Radnóti Hetedik Ecloga
- Radnóti miklós hetedik ecloga
- Radnoti hetedik ecloga
- Elemzés
- Babel Web Anthology :: Radnóti Miklós: Hetedik ecloga
A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek, s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok, horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár. A Hetedik ecloga műfaja csak a címe szerint ecloga, valójában inkább életkép. Az eclogák párbeszédesek, de ez a vers nem az. "Levélnek" szokták tartani, de az ecloga címre tekintettel inkább párbeszédszerű monológnak lehet felfogni. A lírai én többször is elhangzó kérdéseire csak az emlékek, a belső hang válaszolhat. A vers a munkatáborban levő költő valós helyzetét és álmait, képzelődéseit mondja el. Mindvégig kettősség jellemzi: valóság és álom világa, tények és vágyak élesen elkülönülnek. A jelen, a valóság nem érthető, hiszen a költő helyzetét semmilyen észérvvel nem lehet megindokolni.
Radnóti miklós hetedik ecloga
A vers kezdetén esteledik, az egyre nagyobb sötétben már nem látható a szögesdróttal beszegett tölgykerítés. Ez a szabadság, a bezáratlanság illúzióját kelti átmenetileg. Persze, a józan ész azért tisztában van vele, hogy ott feszül a szöges drót. A képzelet is felszabadul, a testileg-lelkileg megtört foglyok álmukban visszatérnek az otthoni tájakra. Persze még az álomban is teli vannak félelemmel, aggodalommal: létezik-e még az otthonuk, a menedékük? Várják-e őket haza? Nyugtalan szorongás érződik a " Mondd, van-e ott haza még…? " kérdésben. A költő a veszélyben lévő magyarságra gondol, aztán a költészet értelmére is rákérdez: érdemes-e egyáltalán verseket írni, ha nincsen már, aki megértse őket. De ő a tábor embertelen világában is teszi a dolgát, amit költőként kötelességének érez: alkot. Már-már naturalisztikusan hiteles képet kapunk arról, hogy milyen rossz körülmények közt kell írnia, és mennyire meg van alázva mint alkotó ember: " Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva, / úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, / vaksin, hernyóként araszolgatva a papíron. "
Radnoti hetedik ecloga
- Két lépés távolság teljes film magyarul videa
- Birtalan Bal�zs olvas�k�nyve – Radn�ti Mikl�s: Hetedik ecloga
- Szerelmi kötés azonnal
- Reszkessetek betörők 4
- Radnóti hetedik ecloga vers
Elemzés
L�tod-e, esteledik s a sz�gesdr�ttal beszegett, vad t�lgykerit�s, barakk oly lebeg�, felsz�vja az este. Rabs�gunk keret�t elereszti a lassu tekintet �s csak az �sz, csak az �sz, az tudja, a dr�t fesz�l�s�t. L�tod-e dr�ga, a k�pzelet itt, az is �gy szabadul csak, megt�retett test�nket az �lom, a sz�p szabad�t� oldja fel �s a fogolyt�bor hazaindul ilyenkor. Rongyosan �s kopaszon, horkolva rep�lnek a foglyok, Szerbia vak tetej�r�l b�v� otthoni t�jra. B�v� otthoni t�j! �, megvan-e m�g az az otthon? Bomba sem �rte tal�n? s van, mint amikor bevonultunk? �s aki jobbra ny�sz�rg, aki balra hever, hazat�r-e? Mondd, van-e ott haza m�g, ahol �rtik e hexametert is? �kezetek n�lk�l, csak sort sor al� tapogatva, �gy irom itt a hom�lyban a verset, mint ahogy �lek, vaksin, herny�k�nt araszolgatv�n a pap�ron; zsebl�mp�t, k�nyvet, mindent elvettek a Lager �rei s posta se j�n, k�d sz�ll le csup�n barakunkra. R�mhirek �s f�rgek k�zt �l itt francia, lengyel, hangos olasz, szakad�r szerb, m�la zsid� a hegyekben, sz�tdarabolt l�zas test s m�gis egy �letet itt, – j�h�rt v�r, sz�p asszonyi sz�t, szabad emberi sorsot, s v�rja a v�get, a s�r� hom�lyba buk�t, a csod�kat.
Babel Web Anthology :: Radnóti Miklós: Hetedik ecloga
Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már. Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek, s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok, horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár. Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben, 1944. július Uploaded by P. T. Source of the quotation Syvende eklog (Norwegian) Ser du, det kveldes; med piggtråd rundt oss og det ville gjerde av eiker med brakker som svev i vår skumring. Vårt blikk, kun sakte slipper det vårt fangenskaps ramme, bare fornuften vet stadig at tråd fortsatt er spent.
