Arany János Letészem A Lantot / Arany János: Mindvégig - Letészem A Lantot - Hernádi Blog - Online Antikvárium
A veszteség elfogadása valójában erről szól: fel kell mérni, hogy egyedül maradtál. És meg kell tanulni élni ezzel a magadra hagyottsággal. Figyeljük, nézzük ehhez a Letészem a lantot barát-siratását: Nem így, magánosan, daloltam: Versenyben égtek húrjaim; Baráti szem, müvészi gonddal Függött a lantos ujjain; Láng gyult a láng gerjelminél S eggyé fonódott minden ága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Zengettük a jövő reményit, Elsírtuk a mult panaszát; Dicsőség fényével öveztük Körűl a nemzetet, hazát: Minden dalunk friss zöld levél Gyanánt vegyült koszorujába. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Ah, látni véltük sirjainkon A visszafénylő hírt-nevet: Hazát és népet álmodánk, mely Örökre él s megemleget. Hittük: ha illet a babér, Lesz aki osszon... Mind hiába! Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! A siratás, és amikor vége van. Teljes értékű és sokrétű barátság volt az övék. Petőfi biztos volt a maga "vezető kortárs honi költő" szerepében, de Arany is nagyon szívesen húzódott a kekec barát (intézkedő) háta mögé: mert biztos lehetett annak feltétlen, szigorú szeretetében.
Elemzés
Az "árva énekem" szókapcsolatból az "árva" jelző utalhat a költőtárs, Petőfi elvesztésére is, de úgy is lehet érzelmezni, hogy azért árva a vers, mert nincs közönsége, vagyis az "árva" jelentheti a befogadók hiányát, a hallgatóság érdektelenségét is. A "pusztába kiáltott szó" egy biblikus utalás, amely ráerősít a fenti jelentésekre. Valószínűleg azért érzi Arany pusztába kiáltott szónak a verseket, mert a 19. század második felében a való világhoz képest leértékelődött az irodalom szerepe. De fakadhat ez az érzés annak tudatából is, hogy eszményei elbuktak, s ezért a versírás értelmetlen, haszontalan tevékenységgé vált. Az utolsó versszak visszautal a legelsőre: a költő ismét kijelenti, hogy leteszi a lantot, amely már nehéz a számára, és amúgy se érdekelne senkit a dal (" Letészem a lantot. Nehéz az. / Kit érdekelne már a dal. ") Úgy döntött, abbahagyja a versírást, mert hát minek folytatná? Kinek énekeljen, van-e még fül, amely érdeklődéssel hallgatja őt, van-e még ember, akit érdekel, amit mond?
"Eddig nem vigasztalásul verseltél, Komám? " szól rá szinte a költő önmagára. Az utalások további szintje a bukott szabadságharc után írt Letészem a lantot -ra vonatkozik – muszáj lesz ideidézni: Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját, Bársony palástban járt a föld, Madár zengett minden bokorban, Midőn ez ajak dalra költ. Fűszeresebb az esti szél, Hímzettebb volt a rét virága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Érdemes felmérni, a két vers felütésébe hogyan szüremlik a külvilág. A Letészem… a lélek ifjúságát, a "jobb részt" siratva kifelé int, a bukás környezetébe. Elvették a verselés, a mondani vágyás legfontosabb képző erejét: a reményt. (milyen érdekes: a második versszak képeivel Csokonai A reményhez -ét idézi szinte meg…) Az idős költő legyint erre. Remény? Ugyan. A Mindvégig valójában arra bíztat: "fütyülj rá".
Arany jános letészem a lanctot
Amilyen lírát művelni lehetne, értékben az is alatta marad a Petőfi-féle lírának, ezért dönt úgy Arany, hogy inkább elhallgat. A Letészem a lantot keretes szerkezetű vers, az első és az utolsó strófa a keret, melyek ugyanúgy kezdődnek (azonos mondattal) és tartalmukban is hasonlóak: mindkettő a jelenbeli állapotot összegzi. A kompozíció szigorúan zárt. Az idő-és értékszembesítés aszimmetrikus szerkezetben történik. A költemény 7 strófából áll, ebből 3 strófa (első és az utolsó kettő) ábrázolja a jelent, 4 versszak (2-5. strófa) pedig a múltat. Tehát Arany a jelenből indul el és oda is tér vissza, miközben megjárja a boldogító múltat, amely hitet adott a jövőre nézve is. Az időbeliségnek ilyen önmagába visszatérő vonala van, amely párhuzamos az elégikus és az ódai hangnem váltakozásával (a múlt ódai, a jelen elégikus hangulatú). Tehát a múlt állandóan szembesül a jelennel, és a két idősíkot a refrén szövegszerűen is összekapcsolja. A költemény 3 fő egységre bontható: Az 1. egység (1. versszak) a jelent írja le, a költő csüggedten kérdőjelezi meg, hogy van egyáltalán értelme a szabadságharc bukása után a költészetnek.
De a törzsök-virág metafora azt is jelentheti, hogy a közösségi költőszerep betölthetetlensége természeti törvényszerűség, és hogy emiatt az is törvényszerű, hogy a költőnek el kell hallgatnia. Ez esetben a refrén módosulása a befejezettséget emeli ki: a költő reményei végleg szertefoszlottak, és Arany ezt befejezettnek, végleges állapotnak tekinti, csakúgy, mint az elégikus lelkiállapotot. A Letészem a lantot időmértékes verselésű, főleg jambikus lüktetésű, de a jambikus lejtésbe choriambusok is vegyülnek. Oktávákból (8 soros strófákból) áll, szótagszáma: 9 8 9 8 8 9 8 7. Van, ahol félrímes, van, ahol keresztrímes (rímképlet: x a x a b c b c). A szótagszámok váltakozása és a rímelhelyezés is azt mutatja, hogy a versszakok 2 négysoros részre tagolódnak. Az első 4 sor szabályos, megfelel a strófák első felére jellemző nyugodtabb, közlő hangulatnak. A második 4 sor nem szabályos, eltér attól, amit várunk, és itt a strófák második felében a képek is sűrűsödnek, s a hangvétel emelkedik. A refrén második sora egy szótaggal rövidebb (csak 7 szótagos), ez a keserű sóhaj elhalkulását jelzi.
- Valentin nap szereplők
- Minden kút rómába vezet teljes film
- Arany jános letészem a lantot és mindvégig összehasonlítás
- Arany jános letészem a lantot wikipédia
És mindvégig összehasonlítás
H�mzett, vir�gos szemfed�l...? Sz�, mely ki�lt a pusztas�gba...? Let�szem a lantot. Neh�z az. Kit �rdekelne m�r a dal. Ki �rvend fonnyad� vir�gnak, Miut�n a t�rzs�k kihal: Ha a fa �lte megszakad, Egy percig �li t�l vir�ga. Oda vagy, �rzem, oda vagy (1850. m�rc. 19. ) �letrajz P�lyak�p �rtelmez�sek Hat�st�rt�net Sz�veggy�jtem�ny Szakirodalom T�rl� Tan�ri k�zik�nyv Jegyzetek 353. lant: Anakre�n �ta a k�lt�i hivat�s jelk�pe. A g�r�g k�lt�t�l Arany ford�tott is. 354. reves: korhadt. 355. Bar�ti szem: utal�s Pet�fire.
Csak olvassátok el a levelezésüket. Arany magának valóbb alkata soha vissza nem fizethető ajándékot kapott azzal, hogy hittek benne – hogy egy széles körben ismert és elismert pályatárs hitte: nálánál nagyobb talentum lapít az aljegyzőség polgárisága mögött, akinek erre az egyetlen mentsége, hogy idősebb. Kor és érettség szerint bátyus, költőségben viszont öcsike. A Mindvégig az első verselésről szóló Arany vers, ahol a költő mer egyedül lenni a verselés kényszerével. Legyünk kegyetlenek: a gyász "enyhítő körülményei" nélkül. ) Tárgy künn, s temagadban - És érzelem, az van, Míg dobban a szív; S új eszme ha pezsdűl; Ne vonakodj restűl Mikor a lant hív. Van hallgatód? nincsen? Te mondd, ahogy isten Adta mondanod, Bár puszta kopáron - Mint tücsöké nyáron - Vész is ki dalod. (1877. július 24. ) (Tárgy, érzelem, eszme kipipálva. Hallgató? Nem életfontosságú. Itt láthatjuk a romantikus költői felfogás elhivatottsága és a modern költői hozzáállás közötti legfontosabb különbséget. Arany örökségét, amit a Nyugat köre fel is fedez magának.
Egyrészt meséket, amiket nem mesélt el, modorokat, amikkel nem játszott, humort és kor érlelte bölcsességet – másrészt a szerepet, amellyel végre szembe nézhetett. S ami a legszebb: vállalja; utólag is, előre is; ahogy a címben mondja: mindvégig. E versében ráadásul végre gátlástalanul, igazán játszik: Balassi strófáira hajazva, s első erős hangú magyar nyelven író költőnk modorában dudorássza a magáét (bár hallanám, milyen nótára! ), magával a stílussal is a humor idézőjelébe téve mondandóját. Mert ez egy hallatlan mélységű szakadékon át ívelő időhíd; ugyanis Balassi csaknem-strófájával és hangi paródiájával együtt is a Nyugat modern én-központú líráját előlegezi. Arany János: Mindvégig A lantot, a lantot Szorítsd kebeledhez Ha jő a halál; Ujjod valamíg azt Pengetheti: vígaszt Bús elme talál. Bár a szerelem s bor Ereidben nem forr: Ne tedd le azért; Hát nincs örömed, hát Nincs bánat, amit rád Balsors keze mért?... (A verset szerető ember örömmel gabalyodhat egyből a többszörös utaláshálóba.